Mi folyik az óvodában…
A történet egy kisvárosi óvodába járó két kis ovis anyukájáról szól. Ez az anyuka nem csak két kicsi kíváncsi gyerkőcének segít felfedezni a világot, hanem 28 kismanónak, aki a csoportjába jár. Ő elsősorban szeretni tudó és szeretni való óvónéni próbál lenni, olyan életteret teremtve a gyermekek számára, ahol az érzelmi biztonság, a védettség mellett átélhetik az elfogadottság élményét.
Meggyőződése, hogy a kisgyermekkor meghatározó fontosságú az ember életében. Kiemelten fontosnak tartja, a környezet tudatos szokások tudatosítását a gyerekekben. Ha egy-egy tevékenység ennek megfelelően rögzül, észrevétlenül beépül a napi rutinjukba. Mindennapjait is jellemezi, hogy folyton keresi az újdonságot és igyekszik olyan tevékenységeket kitalálni, ami felkelti az óvodás gyermekek kíváncsiságát. Ebben nagy segítségére van kisfia és lánya, akik, ha kell, besegítenek otthon is neki, vágnak, ragasztanak, kipróbálnak mindent, amit az anyukájuk kitalál.
Így jutott eszébe, hogy egy óvodai szintű projektet valósítson meg a kolléganőivel és ez által a két kicsi gyereke vele élhette át ezt az egész óvodát megmozgató élményt. Az ősz kincsei, a gyümölcsök, zöldségek és különböző termények nagyon sok lehetőséget adnak változatos tevékenységekre, többek között jó játékokra is. Ennek tovább gondolásából született meg az ötlet a „tök jó hét” megszervezésére. Egy egész héten át, minden csak a tökről szól, ezzel játszanak, barkácsolnak, meg is kóstolják a gyerekkel. Összegyűjtik a tökkel kapcsolatos verseket, dalokat, meséket és ezeket mondogatják barkácsolás, festés közben. Sütőtököt sütnek, amit megkóstolhatnak a gyerekek, sőt még a magját is felhasználják, megszárítják, számolnak vele, sünit és egyéb kreatív műveket készítenek belőle. A gyerekek egyik kedvenc meséje a Mazsola és Tádéból az Ehető ház, mindig helyet kap a hét folyamán a csoportokban, amit vagy elbáboznak vagy dramatizálnak a gyerekekkel együtt.
Ezen a héten az óvodát a hangulatnak megfelelően díszbe öltöztetik, ami igazi látványosságként is szolgál. A gyermekek örömmel mutogatják szüleiknek a vidám ajtó dekorációkat.
A „tök jó hét” csúcspontját csütörtökön érik el, amikor is a délelőtt folyamán a 11 csoport számára izgalmas tökös ügyességi feladatokat találnak ki. Itt lehet tököt gurítani, célba dobni és gurítani kis labdával, színes tökös képet válogatni és különböző akadálypályán végigmenni. A végén minden csoport finomságokkal ünnepel. Délutáni programon az óvoda apraja-nagyja, a szülők is, teljes erőbedobással és nagy aktivitással vesznek részt. A családok segítségének köszönhetően az óvoda udvara megtelik minden évben mindenféle és fajtájú fantáziadúsan kifaragott tökkel. Amíg be nem sötétedik a csoportokban, közösen üvegből lámpásokat barkácsolnak különböző technikákkal. Itt van idő kicsit többet beszélgetni és jobban megismerni egymást, ami nagyon fontos a mai rohanó világban és úgy érzi ez az óvónéni, évről évre nagyobb az igény az ilyen délutánokra. A nap végén minden gyerek kezében ott világítanak a kis díszek, amelyekkel jó hangulatúan, zeneszó mellett sétálnak a környező utcákon és a végén együtt gyönyörködnek az óvoda udvarára kiállított kifaragott tökökben.
Az esemény fényét emeli a szülők lelkes együttműködése és melengeti a szívét, hogy együtt összefogva ilyen emlékezetes programokat tudnak szervezni, amire a családok, gyerekek szívesen emlékeznek vissza. Hiszi és vallja, hogy ebben neki és minden, óvodapedagógusoknak hatalmas szerepe van.
Ez a történet 6 éve kezdődött, azóta a kislány és kisfiú nagy iskolás lett és a „Tök jó hét” hagyománnyá alakult, ami minden évben tartogat valami újdonságot és izgalmat ebben a kis városi óvodában. Az óvónéni lelkesedése sem változott. Hivatása iránt érzett hitvallását az alábbi idézet nagyon pontosan fejezi ki, ezért ezzel szeretném zárni ezt a kis történetet. Bízva abban, hogy sok- sok ilyen élménnyel tudja gazdagítani a kisgyermekek életét, akik körül veszik őt, és rengeteg szeretet adnak neki. Hisz…
„Minden pedagógus lényével nevel. Nem az a lényeg, hogy mit mondasz, vagy mire tanítod a gyermeket, hanem az, hogy ki vagy te, mit sugárzol ki magadból. Kit lát a gyermek, ha téged néz? A valódi nevelés nem szavakon át, hanem a lélek és a tett sok ezer láthatatlan csatornáján keresztül működik:”
(Müller Péter)
