Mi folyik az óvodában?
(igaz történet alapján)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Nevezzük Artúrnak. Bár nem ez volt az igazi neve, de ez jobban illett rá, mint az igazi, mert nagyon hasonlított Gombóc Artúrra. Nagyon szerette a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a töltött csokoládét és mindenféle csokoládét, meg a kakaós csigát meg a kiflit. Mást nem is nagyon evett, mindenre azt mondta, hogy „ezt nem szeretem”.
Egy szép napon Artúr 3 éves lett és be kellett iratkoznia az óvodába. Nagyon izgultak a szülei, hogy mi lesz ott a kisfiukkal. Ha semmit nem akar megkóstolni, mit fog enni, mit fog inni, mert képzeljétek el, Artúr még a vizet sem szerette, meg a teát sem, meg a tejet sem. Vagy lehet, hogy szerette volna, ha megkóstolta volna, de nem is akarta megkóstolni. Az oviban meg mindenki tudja, hogy víz van, meg tea, meg tej… Nincs gyümölcslé, nincs kakaó, vagy csak nagyon ritkán…
Eljött az első óvodai nap, Artúr picit megszeppenve, de nagy várakozással lépett be az óvoda ajtaján. Nagyon örültek neki az óvónénik, azonnal látták, hogy milyen bátor, okos nagyfiú jött a csoportba. Artúr bátran be is ment és egyből talált egy nagy kukásautót, amit azonnal ki is próbált, meg az építőkockákkal is játszott. Aztán észrevette a babakonyhát! Nagyon megörült, mert enni ugyan nem szeretett, de főzni a babakonyhában, meg anyával az igazi konyhában, annál inkább! Egyből főzött is az óvónéniknek teát, kávét, sütött pizzát, sürgött forgott a konyhában, nagyon sok dolga volt, csak úgy repült az első nap. Egész délután az új élményeket mesélte a szüleinek otthon. A tízórairól és az ebédről viszont mélyen hallgatott. Nem is akart róla mesélni.
Így teltek-múltak a napok. Artúr tízóraira üres kiflit evett, ebédre üres kenyeret, uzsonnára üres zsemlét. De nem akármilyet, csak a fehér kenyeret szerette, a barna kenyér szóba se jöhetett.
Ha valakinek szülinapja volt az oviban, Artúr nagyon boldog volt, mert volt torta! A tortát imádta, azt mindig örömmel megkóstolta.
Nagyon szeretett óvodába járni, sok barátja volt, meg az óvónénikkel is jókat lehetett játszani. Rengeteg új dolgot tanult: Egyre ügyesebben rajzolt, vágott, ragasztott, gyurmázott. Megtanult sok mondókát és verset, de továbbra sem akart megkóstolni semmilyen új ételt. Csak az üres kifli és az üres kenyér fogyott. Na meg az alma. Mert a gyümölcsöket se szerette, csak az almát meg a banánt.
Történt egy napon, hogy karácsonyi bulit tartottak a csoportban. A gyerekek szörpit ittak, sütit ettek és Artúr megkóstolta a szörpöt! Nagyon ízlett neki, két pohárral is megivott! Délután, amikor az anyukája ment érte az óvodába, büszkén mesélte, hogy ő bizony ma szörpöt ivott! Az anyukája nagyon boldog volt, majd kiugrott a bőréből! Az ő kisfia végre megkóstolt egy új ízt! Nem is értette, hogy vajon mi folyik az óvodában, ami miatt Artúr megkóstolta a szörpöt.
Aztán kipróbálta, hogy milyen az ovis tea. Hát az a világon a legfinomabb tea, Artúrnak nagyon ízlett! Bezzeg az otthoni, az nem olyan, azt nem akarta meginni. Vajon mi folyik az óvodában, amitől még a tea is finomabb?
Egy napon anya előkészítette otthon a konyhában az almát: meghámozta, felszeletelte, ahogyan azt Artúr szerette; és azt vette észre, hogy eltűnt a konyhapultról az alma héja. Vajon manók járnak a lakásban, vagy mi történhetett? … Hát Artúr eszegette, mert azt mondta az óvónéni, hogy abban van a vitamin. Mi folyik az óvodában? Anya eddig hiába mondta ugyanezt, Artúr meg sem hallotta, most meg eszegeti az alma héját?
Következő alkalommal barackos gombóc volt az oviban az ebéd. Pfúúúúj, azt Artúr otthon meg se érintette, a gombóc az puha és csúszós. A nap végén nem is kérdezte az anyukája, hogy evett-e ebédet, mert tudta, hogy a gombócot biztosan nem kóstolta meg Artúr. De a kisfiú büszkén mesélte, hogy ő nem is egy, hanem három gombócot evett. Az anyukája nem akarta elhinni, még az óvónénit is megkérdezte, hogy mi folyik az óvodában, hogy Artúr gombócot evett. Az óvónéni nagyon büszke volt a kisfiúra, elmesélte, hogy Artúr is kapott a tányérjába ebédet, mint minden nap, és most úgy döntött, hogy megkóstolja, sőt meg is eszi az összeset!
Aztán pár héttel később Artúr elmesélte, hogy halrudacskát evett az oviban ebédre. Az anyukája annyira megörült, hogy otthon is sütött halrudacskát. De otthon Artúr nem ette meg, mert az óvodai nem ilyen. Vajon mi folyik az óvodában, – tanakodtak a szülei – hogy Artúr ott megkóstol olyan ételeket, amiket otthon nem.
Ez így ment napról napra, hétről hétre: Artúr egyre bátrabb lett és egyre több új ízt próbált ki az óvodában, aztán szépen lassan otthon is. A szülei nagyon örültek, mert már tudták a titkot:
– Mi folyik az óvodában?
– Nem más, mint varázslat!
Aki nem hiszi, járjon utána!
