Fele-ségek
Meg vagyok róla győződve, hogy mindig szerencsés a családnak és az óvodának egymással szóbaállni. Sokszor oldódik meg konfliktus, tisztázódik félreértés, kerül fontos kérdésre válasz vagy alakul ki hasznos elképzelés az ezzel-most-mitévők-legyünk helyzetre.
A tegnapi Zolikás fogadóóra is jó kis példákat szolgáltatott erre.
1.
Óvónő kicsit nevetve, de óvatosan:
– Vannak azért a kisfiúnak néha furcsa dolgai, amit nem tudok hova tenni. Valamelyik nap például leverte az asztalról a kanalát ebéd közben, ami egyébként gyakran előfordul. Rászóltam, hogy vegye fel, és vigye ki, mossa le. Erre felkapta a földről, villámgyorsan lenyalta, és utána indult volna vele a mosdóba. Nagyon meglepődtem, és mondtam, hogy mostmár minek megy.
Anya pironkodva :
– Otthon is sokszor lever az asztalról ezt-azt. Mi is mindig lemosatjuk vele. De a múltkor, amikor már többedjére fordult ez elő egy ebéd során, akkor rászólt az apja, hogy „Na most akkor nem mész sehova, tessék lenyalni!”
2.
Pedagógiai asszisztens :
– Olyan cuki tud lenni! Tegnap nagyon el voltam keseredve, mert valaki nagyon felhúzott. Ott álltam a csoport ajtajában, és legszívesebben sarkon fordultam volna, hogy hazamenjek. És akkor odaállt elém ez a kis hároméves, és azt mondta nekem, hogy „Zsófi néni ! Mi a baj? Nagyon szomorú vagy.” Odajött, és átölelte a lábamat, mert azt érte fel. Hát, ettől én teljesen kész lettem! Hogy egy ilyen kisgyerek ilyen kedves és együttérző legyen, szinte hihetetlen. Teljesen elolvadtam, minden bosszúságom elszállt, és legszívesebben össze-vissza pusziltam volna! Hát persze, hogy ezek után gondolkodás nélkül beléptem a csoportba és jókedvvel, lelkesem tudtam tenni a dolgom!
Anya megvilágosodva :
– Aha, mostmár értem, ami reggel történt! Van nálunk otthon egy plüss oroszlán, amit jókedvűnek hívunk. Ha valaki rosszkedvű vagy szomorú a családban, akkor odaadjuk neki, hogy jó kedve legyen. Ma reggel indulás előtt Zolika előkereste a Jókedv-oroszlánt, és bele akarta gyömöszölni a hátizsákjába, azzal, hogy ezt ő most elviszi Zsófi néninek, hogy ne legyen szomorú.
: )
Ezek a példák apróságokról szólnak. De tapasztaltam sokszor, hogy nagy kérdésekre is alakul így ki fontos válasz: ha a felek szóbaállnak és összeteszik azokat a „feleket”, ami náluk van, kijön belőle az egész.
Persze ehhez rá kell szánni egymásra a szükséges időt és bizalmat.
