A harmadik helyezés eldöntése okozta a legtöbb fejtörést a zsűrinek. Minden zsűritagnak több jelöltje is volt, és ráadásul ezek nem is estek egybe, úgyhogy 10-15 pályamű is szóba került, köszönhetően a színes és színvonalas mezőnynek. Az érvelések különböző értékekre koncentráltak, ezek közül továbbra is vezető szempontként játszott szerepet a pályázat (és a projekt) céljának érvényesülése. Végül az vezetett megoldáshoz, hogy a zsűri a díj megosztásáról határozott: két pályaművet és szerzőt is úgymond „dobogóra állított”.
A harmadik helyezésnél már nem csak a mindennapi történések megjelenítésén volt a hangsúly, előtérbe kerültek az egyedi, különleges események is, amikből bőven volt a pályaművek között (pl. volt ovisok találkozója, mozilátogatás, gyereknap, óvónői életút, régi emlékek cumiról, barátságokról, konkrét tevékenységek életképei stb.). A zsűri választása a megosztott harmadik díjra, két olyan írást emelt ki, ami több ilyen egyedi történést kötött csokorba, egyéni stílusban és sok humorral tálalva.
A másik írás, amelyik a szerzőjét a megosztott harmadik díjhoz hozzájuttatta, nem más, mint a
pályamű. A számra kattintva bárki rögvest meg is győződhet a zsűri döntésének helyességéről, – ha eddig még nem olvasta volna ezt az írást: „Egy ovinéni naplója”.
A díjazott mű valóban napló: időrendbe szedett „bejegyzések” sora, amelyek történések elmesélésén kívül a pedagógus megélt érzéseinek, gondolatainak megjelenítése is, – egyedien frappáns stílusban és bőséges humorral. A napló kicsivel több, mint egy éven át követi egy csoport életét. Az óvodábalépéstől kezdve a következő nevelési év kezdetéig kapunk bepillantást egyes napok eseményeibe, ezeken keresztül a gyerekek közérzetének, viselkedésének alakulásába, fejlődésükbe. Az írás kiemelkedő értéke az, hogy hiteles őszinteséggel nyújt realisztikus képet az óvónő által megélt érzelmekről, vívódásokról, kudarcokról és sikerélményekről. Mert ez is meghatározóan hozzá tartozik ahhoz, hogy mi folyik az óvodában.
A szerző BÁNKI-ROZSNYÓ KINGA, óvodapedagógus, egy budapesti óvoda volt munkatársa. Nemrégiben vidékre költözése miatt elhagyta a pályát, amin eddig már 15 évet töltött. Több csoportnyi óvodás nevelkedett a keze alatt, köztük nehéz sorsú gyerekekből álló is, ami igazi kihívást jelentett számára pedagógusként, mivel szem előtt tartja azt az alapigazságot, hogy amit az óvónő tesz vagy nem tesz, kihat a gyerekek felnőtt életére is. A hozzáállására jellemző tudatos felelősségvállalásnak feltétele és egyik jó forrása is a hiteles önreflexió, ami írásának különös értékét adja.
És egyúttal a pályamű savát-borsát is.
Gratulálunk a sikerhez !
