Jelmezesdi másképp – egy különleges éves projekt az óvodában
Egyik évben, amikor nagy- és ismétlő nagycsoportosaink voltak, különös éves tervet eszeltünk ki. Elővettük a földgömböt, és amikor éppen nem Szüreti hét, Márton nap, Mikulás hete, Karácsonyi vagy Húsvéti projekt volt, akkor hétről hétre újabb országokat, és földrészeket jártunk be alaposan a gyerekekkel gondolatban.
Ilyenkor képeket nézegettünk a szokásaikról, öltözékükről, tájaikról.
Ismerkedtünk a meséikkel és verseikkel: pl. japán haikukat is költöttünk.
Megkóstoltuk a nemzeti ételeiket: pl. chillis babot főztünk Mexikó hetén.
Meghallgattuk a zenéiket, kipróbáltuk a táncaikat: pl. spanyol táncot tanultunk a spanyol héten.
És alkottunk is természetesen mindenfélét: pl. iglut Eszkimóföldön, bumerángot Ausztráliában, tulipánt hajtogattunk Hollandiában és kínai írásjeleket is másoltunk.
Fantasztikus utazás volt!
Nagyon szerették a gyerekek, hogy jelképesen azzá a néppé váltunk egy icipicit, akiket éppen „meglátogattunk”.
Ehhez dukált némi jelmez is, mert a varázslat úgy teljes. Persze semmi bonyolult, csak amit együtt el tudtunk készíteni.
Az Indiánok földjén tollas fejdíszek készültek papírból, amelyet mindenki roppant boldogan viselt egész héten az indián nevével együtt, amit saját maga talált ki.
Természetesen mi voltunk az indián főnökök, …
… akik kiadták a munkát a törzs tagjainak, pl. fagolyókat festettek, szőttek, tüzet raktak, és senki sem akarta kivonni magát a munkából.
Hasonlóan zajlott minden országbeli látogatásunk, és állíthatom, hogy minden tudás úgy megragadt bennük, mint semmi korábban. Tele voltak élményekkel és lelkesedéssel.
Ázsiában legyezőt hajtogattunk és selyemben tipegtük el a táncot távolkeleti zenére, sok rizst ettünk pálcikával, és lefestettük a pagodák tetővonalát. A mesék itt tigrisekről és kígyókról szóltak, az óvónénik pedig gésának öltöztek a lányokkal együtt.
A holland héten szélmalmok és tulipánok készültek a fapapucsos tánc mellett, a spanyol héten pedig paellát készítettünk lelkes szülők segítségével. Az első hetek sikere után egyre több szülői segítséget kaptunk pl. az ételek elkészítéséhez, vagy a kellékek beszerzéséhez, beküldéséhez. A holland héten kötényeket kértünk, a spanyol héten kasztanyettákat, a mexikóin rojtos takarókat poncsónak, az ázsiain selyemköntösöket. Mindig érkezett jó pár darab, hogy az ötleteinket megvalósíthassuk. Csodás érzés volt a szülői támogatás.
Voltunk Ausztráliában, a sivatagban és az eszkimók földjén is, ahol a jelmezek elmaradtak megfelelő ágyékkötő illetve farkasbunda híján, de a zenék, mesék, vetítések , és kézműves tevékenységek megvalósultak ugyanúgy, mint a többi héten. Honos állatokkal népesítettük be a termet és a faliújságot is, amit szintén könnyebben tanultak meg így a gyerekek.
A március 15. környéki hétnek Magyarország lett természetesen a témája. Ekkor is készültek jelmezek, mégpedig párták, és csákók, valamint hímzett kötények, amiket terítőkkel együtt nagyiktól kaptunk. Kalocsai hímzést is imitáltunk kartonpapírból.
Hogy hogyan valósulhatott meg ez az egész éves projekt? Rengeteg ötlettel, sok szervezéssel és utánajárással, csodálatos óvodai dolgozókkal és fantasztikus szülőkkel, akik mind kivették a részüket abból a sok munkából, ami gyermekeink gazdagításával együtt jár.
Megcsináltuk, és megérte!!
Mayer Adrien
